Lánglovag

 A születésnapom után egy héttel egy másik évforduló is majdnem észrevétlenül múlt el: 1 éves lett a blog, (most már több mint) 1 évvel ezelőtt született az első bejegyzés.  Hogy mi indított arra, hogy blogot kezdjek írni, ma sem tudom. Épp próbáltam kimászni azon…

 Az előzetes tervek szerint most épp Major-koncerten lennék, de úgy alakult, hogy mégsem. Tegnap este, miután végeztem a munkával, valahogy rám tört a "haza is mennék meg nem is" hangulat, s mivel G. barátomat otthonában a "maradna is otthon meg nem is"…

 Azon gondolkodtam, vajon utoljára mikor is voltam önmagam. Vagy voltam-e egyáltalán valaha is az? Na jó, most is önmagam vagyok, felelősségem teljes tudatában. No de volt-e olyan, hogy teljesen fesztelenül, kételyektől mentesen tudtam eltölteni egy teljes napot? Most felejtsük el…

Tegnap sikerült kicsit elveszni a Giero, Tetthely, Instant alkotta háromszögben meg néhány  gyönyörű szempárban, de aztán reggel (délben) már újra a valóságban ébredtem: az ágyamban az üres lakásban. Valószínű a péntek éjjel is a tegnapi ikertestvére lesz majd, akkor is…

 "Van egy srác" - írtam egyszer, akinek már annyi szívességet tettem (s aki nekem tulajdonképpen még soha egyet sem), mint senki másnak a föld kerekén. Amikor hosszú hetek után először, ma este 10-kor felhívott és a szokásosnál is nyájasabban megkérdezte hogy hogy…

"Az igazi személyiségünk akkor mutatkozik meg, amikor senki sem figyel minket..." Aimee Mann - Nothing Is Good Enough Once upon a time is how it always goes But Ill make it brief What was started out with such excitement Now Id gladly end end with relief In what now has become a…

Semmi nem történt velem ezen az unalmas és hosszú vasárnapi munkanapon, egyedül "múlattam" az időt (úgy 13 órát) az üres irodában. A nap folyamán alig pár mondatot váltottam csak más földi lényekkel, ide a blogra sem igazán tudok most mit írni. Pihenni kellene, reggel…